...:::Ellend weboldala:::...

Geresd

Győrffy leírása szerint, a Gyöngyös és a Hódós patak közt, a mai községtől északra volt községünk elődje, a GERESD nevű árpád- kori település. Két nemesi család és baranyai várjobbágyok lakták, első ismert birtokosa Geresdi Tamás megyei nemes. A község lakossága az 1300-as évek elején költözhetett a mai helyére, s nincs kizárva, hogy neve Óváriak ellen indított peréből ered, - a leírás szerint - a község egy részét várjobbágyok perlik Óváriak ellen előbbiek javáról, utóbbiak győzelmére". - 1311-ben a település az Óváriak birtoka lett. 1564-ben Geszti Ferenc, 1574-ben Henyei Miklós a falu birtokosa. Ellend helységnevet először egy 1407 márciusi 2.-én kelt oklevél említi. "A Pécsváradi konvent előtt megjelent János kozári jobbágy és az Ellendben lakó Gergely kilenc dénár-márkáért eladják szőlőjüket a konvent jobbágyainak". (Zsigmond-kori oklevelek II. kötet 23. oldal.) Említést érdemel még, de nem dokumentum értékű "Az aranyhorda" című regény, mely a tatárjárás előtt, mint a Tétény-nembeli Markus tulajdonaként említi Ellend, Berkesd, Kátoly, Szellő és Hásságy községeket. Az 1600-as évek végéig nem része a pécsváradi apátságnak, néha püspöki, de többnyire királyi birtok. A török kiűzése után pereskedett érte a Pécsi püspök és a pécsváradi apát is. Ennek eredményeként a pécsváradi apátság jobbágyközségei közé került, egészen az apátság végleges megszűnéséig. 1773-ban Mária Terézia a község egy részét, (,"ellendi puszta") az Egyetemi Alaphoz csatolja. A királyikamara sajátjaként kezeli, és 1785-től a Fekete erdő környékéről német jobbágyokat (6 család) telepit be kik e terület egy részén (,"Németföldek, Németrét,") kaptak szántót és rétet, utcájuk a mai Kossuth Út, régebben "Németutca"). A szájhagyomány szerint a Bencevölgyben, bencés kolostor állott, ami bizonyára túlzás, de az építőanyag-maradványok alapján feltételezhető, hogy részbirtokuk és épületük is volt itt. Közelítően 1700-ig a hásságyi, majd a berkesdi, plébániához tarozik